Agarak

Jaj, én ütődött, elkezdtem az agaraimról egy másik blogot is, ozugratokennelstory néven... Ott is lehet olvasgatni...

Az elmúlt héten minden délelőtt elvittem a csapatot sétálni. Szép idő volt, ki kellett élveznünk. Baby mudi tüzelése lassan elmúlt, de Felhőbaba ettől függetlenül próbálkozik, Gida csak a szokásos pisicsattogást gyakorolja.

Valamelyik kutya rendszeresen bepiszkít a faházba, még akkor is, ha napi 3x 1 órát töltök velük kinn. Kifejezetten bosszantó, meg undorító, meg büdös. Sokkal egyszerűbb lenne mindannyiunk élete, ha nem jönnének ki a kennelből. Teljesen mindegy, milyen újítást vezetek be, hamar megoldják a szabadulást, és utána randalíroznak. Télen egyszerűbb lesz, nem lesz annyi ember a kertekben, nem nagyon fognak zavarni senkit, ráadásul fázni fognak, inkább maradnak majd a helyükön.

A múlt hét végének nagy részét Felhő a tulajdonosával töltötte. Mindketten nagyon élvezték, és a kutyának kifejezetten szüksége volt rá. Szerencsétlen, pont olyan, mintha egy bérlovardában tartaná valaki a lovát: minden gond az istállóé, a tulaj meg csak egy-két órát tölt vele. De van egy lova... Nem-szeretem megoldás, pláne, mivel a négy kutya nekem sok a gyermek mellé (hol vannak a szép idők, amikor 11 agár együtt tartása meg sem kottyant!). Mindegy, Felhő együtt lehetett Ildikóval, és láthatólag jól esett neki. Kivirult és elfáradt. Ildi el merte engedni, sokat szaladt, találkozott idegen kutyákkal, emberekkel, autóval. És ennek minden nap így kellene lennie. De valahogy nem jön nekik össze: van egy kutyája, dse a telek nincs hozzá lekerítve, kennel, kutyaház meg majd a távoli jövőben. Én azonban nem vagyok erre berendezkedve.

 

Gida ivartalanítását is egyre komolyabban veszem. Az öreg vizelete irtó büdös, a hátsó lábai folyamatosan reszketnek, lehet, egy kis műtét csökkentené a gondokat. Ezektől az apró jelektől eltekintve, aki nem agaras, azt hiszi, ereje teljében lévő kutyát lát. Pedig nagyon  megöregedett. Már futni sem fut igazán.

Cinege kellemes, nagyon sokat változott. Minden reggel elengedem, minden reggel szalad és tombol Felhővel és / vagy Delfinnel, és minden reggel visszajön hívásra. Hatalmasat fejlődött, és nagyon, nagyon kellemes kutya lett belőle.

 

MA délelőtt sikerült elvinni őket futni az autóval is. Készítettem egy videót, majd felrako a YouTube-ra, egyéb mai videók mellett. Jót futottak, bár láthatóan nem voltak formában, különösen a két öreg kutya. Cinege is lassult valamelyest, érezhető az autós edzések hiánya. Meg kellene próbálnom a bicajozást, de négy kutyával nem egyszerű művelet.

Két eltűnt kölyök is bejelentkezett: Fáklya és Fagyöngy gazdái adtak hírt magukról, és képeket. A vörös szuka, Fáklya volt a göllei agaras találkozón, a képek alapján olyan, mint Cédrus volt, magyarul most még ronda, semmi magyaros nincs benne, olyan, mint egy arab agár. Fagyöngyről, a maszkos fakó szukáról családias képek jöttek, ráadásul nyáriak, jó lenne látni, most milyen.

Tegnap sikerült elvinni a csapatot egy rövid sétára a Duna partra. Felhőbaba gazdija is jött, és most végre nagy segítség is volt, ügyeskedett.

Felhő szegény a tüzelés csúcsához közeledő Babyvel volt elfoglalva, egyik kutyát sem zavarja a méretkülönbség, de szerencsére pont e miatt gyerek nem várható. Ráadásul Felhő 7 hónapos létére profi módon közelíti meg a dolgot, még cuppog és fogat is csikorgat egy egy jó illatú "harmatcseppnél". Gidát egyenlőre nem érdekli a dolog, majd amikor Baby a "legkapósabb" lesz, akkor száll be a ringbe.

Cinege és Delfin nagyot játszott az ártérben. Szeretem nézni, ahogy fogócskáznak, pléne, mivel Delfin amúgy utál futni, inkább csak Felhővel bohóckodik. Cine, szerencsére, első szóra mindig viszajött, úgy tűnik, kezdi élvezni, ha jó kutya lehet. És végre örül a dícséretnek is, most már látszik rajta.

 

Gidát nem engedtem el, akkor nagyobb esélye van, hogy a többiek is otthagynak. Semmi kedsvem nem volt a kutyakergetéshez: Lucababa végig, saját lábán jött velünk, nem alartam elrontani a kedvét.

 

Beraktam ide egy képet, ezen Cókmók (Cinege tesója) és egy Ara nevű szuka bohóckodnak... Ilyen, amikor az agarak játszanak...

Az elmúlt napok teljesen jól teltek a kutyák számára. Jó nagy séták és rövid, gyors futtatások váltották egymást. Nem terveztem: így alakult.

Delfin visszakerült a csapatba, a villongások elmúltak. Most Baby mudi tüzel, teljesen kiakasztva ezzel Felhőbabát, Gida egyenlőre nem foglalkozik vele. Felhő pont olyan, mint amikor egy tízéves kölyök beszabadul a kuplerájba: élvezi, de nem igazán tudja, mit is kellene tenni.

Gida a héten többször is lelécelt, illetve ez amolyan "majd jövök" kategóriába eső megmozdulás volt. Egyszer az autó mellől, futtatás közben: először csak lemaradt hugyozni, azután talált valami értelmesebbet. Nagyon megérett az ivartalanításra. Mióta Lu megszületett és nincs rájuk annyi időm, mint eddig, kezdi kitolni a határokat, ami gondot okozhat.

Ma volt velük egy kis gond is... Amúgy teljesen jellemző a dolog: teljesen a tudatában voltak, hogy nem kapják a figyelmem 100%át...

Velünk volt Felhőbaba tulajdonosa, így vágtunk neki egy parti sétának. Amíg az autóból próbáltam kivarázsolni Lucát, az egyik kutya kiszórt egy sétáló, kisgyerekes járókelőt. Felhő csak hülyeségből rohant oda, Cinege csak barátkozni, Delfin és Baby viszont ugatva... Nagy volt az ijedelem, Felhő tulaja meg egyenlőre nem elég gyors ilyen helyzetben... Én meg nyakig az autóban, kétéves lányomat próbátam kihámozni a babaülésből. MIndegy, a helyzet megoldódott, a kisgyerekes apukat lélekjelenléte és a kutyák irántam érzett maradék tisztelete miatt. Szegény Felhőbabab tulajdonost jól leteremtettem. Az a helyzet, hogy ennyi és ilyen kutyával, ha az ember nincs ott agyilag és figyelemmel teljesen, a lehető legrövidebb reakcióidővel, akkor hatalmas gondok lehetnek. Nehéz, nagyon, pláne kisgyerekkel és négy agárral. Ilyenkor komolyan gondolkodom azon, hogy abba kellene hagyni.

Tök szépen süt a nap, úgyhogy a délelőtt nagy részét a kutyákra szántam. Delfin még mindig nem Gidabiztos, úgyhogy vele csak a kertek között tekeregtünk, de a kennel-lakókat levittem a partra sétálni. Gidát és Cinegét felváltva engedtem el, ha valami galiba van, csak egyikőjük vegyen benne részt... Azért is jobb így, mert ha el akarnak csavarogni, akkor csak egy kutyának van lehetősége kilépnie a hatótávolságomból (meg abból a bűvös körből, amin belül még engedelmeskednek első szóra)... Felhő-baba szabadon kószált, ahhoz csapódott, aki épp szabadon volt.NAgyon jól éezték magukat, plána, amikor Cucus felugrasztott egy kis vörös-fehér macskát, néhány méterre az ártéri fáktól. Gida volt szabadon, fenn a gáton bóklászott, de Cinegét is elengedtem, sportoljon kicsit. A cica természetesen azonnal felmászott a fára, a két lökött meg 2-3 méteres magasságig ugrált fel és ugatta. Jó 10 percig hagytam neki a szórakozást (ez olyan, mint a vidámpark, bulis de nagyon fárasztó sport nekik), azután elindultam hazafelé és hívtam őket. Addigra elfáradtak annyira, hogy kövessenek. A szájuk és képük csupa nyálhab volt. Felhő is csatlakozott hozzájuk, de mivel ő nem látta a cicut, hamar elunta, ő nem fáradt el...

Hazafelé Gida hátsó lábai reszkettek a fáradtságtól, de Cinege csak kicsit higgadt le. Fantasztikus az a szuka, hihetetlen energiák feszülnek benne. Gida meg csak egyre öregszik...

Delfinke, Ősanyó, még mindig tüzel. Jól bírja! Pedig nem lehet túl élvezetes neki, mert el van zárva a többiektől, jó messzire...

 

Ma, próba szerencse alapon kivittem a többiekhez, de nem volt túl pozitív. Cinege egyfolytában hörögte, féltékeny volt és belement volna egy dominancia harcba, de Delfin ügyet sem vetett rá, Cine meg nem mert vele igazán  kötözködni. Felhő csak lelkesedett, ugrált és makokott az anyjának, bezzeg Gida! Próbálta érvényesíteni férji előjogai, úgyhogy közbe kellett szóljak. Még jó, hogy tisztel annyira, hogy nem kell tettlegesnek lennem, elég, ha rászólok - pedig igen buzgón vetette bele (és rá) magát Anyusra. Aztán félrevonultak a nagyobbik kutyaházba, de szerencsére figyeltem. A dolog vége az lett, hogy Delnyókát kivettem a kennelből a többiek legnagyobb bánatára, és némi napozás után visszaszállítottam az elkülönítőbe.

 

Nem baj, ez a kis kiruccanás mindannyiójuk napját fldobta kicsit, majd jobban pihennek.

Fekszem az ágyon, velem szemben Luca próbálja agyonütni az alvásidőt egy kis mosolygós játékkal. Csöng a telefon. Természetvédelmi őr kollégám, Laci hív: "Itt vagyok a Pisznicén a Püspöki Kastélynál és rohangál itt egy agár. Épp most szül, lóg belőle a kiskutya, de a kutya csak rohangál."

Mit mondjak erre? Mit mondhatnék? A kiskutyák sorsa tutira megpecsételődve, de nagy valószínűséggel a szukáé is. Állítólag ismerem a kutyát, valamelyik ismerős tenyésztőtől származó foltos szuka. A helyi gondnok kutyája. Ez tehát annyit tesz, a kutya törzskönyves, alami befedezte, és most senki nem figyel rá. Szaladgál össze-vissza, lóg belőle a kölyök.

Kértem Lacit, segítsen, fogják meg a kutyát és zárják be valahová. Azt mondja, nem tud segíteni, a kisunokáival van fenn, a kutya meg meg van kergülve, a gyerekekkel inkább nem megy közelebb. És a tulaj? A tulajrókl közben kiderült, ismerem, valóban, tavasszal el szerette volna passzolni a kutyát, egy amúgy valóban nem rossz származású kutyát. Engem kért, vegyem magamhoz. Nem tehettem meg. Két alomnyi, összesen 11 kölyök és négy felnőtt agár volt nálam, és a másfél éves kisányom...

Később ősszel találkoztam a tulajjal egy kiállításon, úgy tűnt, minden rendben... Ha valaki nevezi a kutyáját egy rendezvényre, az általában odafigyel és költ rá.

Hát, úgy tűnik, nem így van mégsem. Azon a tavaszon összesen 4 magyar agarat próbáltak nálam elhelyezni, mert megvették őket és meg akartak utólag szabadulni tőlük. Mert mégsem kell. Mert megnőtt. Mert etetni, mozgatni kell. Mert engedetlen. Mert VAN. A múlt héten egy olyan hölgy jelentkezett, aki már másodjára vett tőlem kutyát:az előzőt visszahoztam a kérésére, mert a körülményei állítólag megromlottak, nem tarthatott kutyát. Ennek a szukának az idei kölykeiből kért egyet, mert már minden oké: a múlt héten hívott, hogy hozzam a kicsit vissza, nem bír vele...

 

Hová lettél, emberi megértés és felelősségvállalás?